Külső ismertetőjegyek? Szemüveg, rövid haj és vigyor 🙂
Mivel foglalkozol most? Rajzolok, minden módon és mennyiségben a vállalkozásom keretein belül. Építészként állandó megrendelőknek dolgozom, rajzolok, asszisztálok. Grafikusként önálló projektekkel foglalkozom, elsősorban az illusztrációs feladatok és a könyv- és kiadványszerkesztés a kedvenceim.
A tavalyi év legkedvesebb munkája az első teljesen saját tördelésű könyvem volt, illetve egy egyedi képregény, ami a megrendelőm nappalijának fő attrakciója.
Emellett foglalkozom szórólapokkal, logókkal, illusztráltam már tankönyvet, készítettem oktatási segédanyagokat erdei iskoláknak, de a Soproni Erdészeti Múzeum falfestéseit is én készítettem például.
Képregénykockák Vikitől
Melyik részét élvezed a legjobban? Építészként a problémamegoldás a legjobb – szeretem a felelősséget is, és hogy a kezem alól kikerülő rajzok épületként szembe fognak jönni velem az utcán később.
Teste, súlya van mindennek, amihez hozzányúltam, ez nagyon felemelő érzés!
Grafikusként magát a rajzolást szeretem a legjobban. Megkapom a feladatot, megbeszéljük a megrendelővel, hogy mit gondol – mit szeretne látni (közben nekem is lesz egy benyomásom arról ,amit esetleg nem tud pontosan szavakba önteni) Utána jön az ötletelés, formakeresés, vázlatolás, a keresgélés-próbálkozás során összeáll bennem a kép, ami végül kész munkaként fog megjelenni. Ez is “teremtés”.
Mi a te szuperképességed? Szuperképesség? Koffein-rezisztencia, másképp már biztosan ki kellett volna dőlnöm az elfogyasztott kávémennyiség hatásaitól. 🙂 Azt hiszem, a rettenetes szóviccek terén is kiválóak a képességeim.
A viccet félretéve, az egyik ügyfelem mondta nekem egy munka lezárása előtt, hogy úgy érzi, minden kérdésben nyugodtan rám hagyatkozhat – törekszem rá, hogy maximális bizalmat tudjak kiépíteni.
Miért döntöttél úgy, hogy kipróbálod a KONNEKTOR közösségi irodát? Már három éve dolgoztam egyedül, vállalkozóként. Az építészek, akiknek rajzolok, nem fehérváriak, távmunkában működünk együtt. Rettenetesen hiányzott már az emberi kapcsolat, de erre egy egy fős iroda nem nyújtott volna megoldást. Már gondolkodtam rajta, hogy valamelyik pesti közösségi irodába költözöm és ingázó leszek, de túl sok idő esett volna ki a közlekedéssel. Ekkor fedezte fel a férjem a Konnektor hirdetését. Bejöttem a nyílt napra nyitás előtt, és már úgy távoztam, hogy kiválasztottam az asztalomat. 🙂
Miért szeretsz itt dolgozni? Csodálatosan jó a közösség. Mindenki nagyon türelmes, kíváncsi és befogadó. Idő volt visszaszokni az otthon dolgozásból az emberek közé, de nem kellett kellemetlenül éreznem magam, ha zajt csapok, vagy netán hangosan beszélek, nem zavartam vele senkit. Itt mindenki vállalkozó – ha kérdésem van, nyugodtan feltehetem, nagyjából képben vagyunk egymás terveivel, vágyaival, és mindenki hozzáteszi a maga meglátásait egy-egy problémához. Így sokkal könnyebb magabiztos és jól informált döntéseket hozni.
Mit érdemes tudni a vállalkozásról, ahol dolgozol / vállalkozásodról? Leginkább azt, hogy érdemes hozzám fordulni egyedi igényekkel. Ha képes vagyok elkészíteni, akkor fel fogom vázolni a technikai lépéseket, időkeretet, várható költségeket és végigvezetem a projektet. Ha netán olyan kérés érkezik, amit felelősséggel nem merek elvállalni, akkor továbbküldöm a megrendelőt olyan szakemberhez, aki profi az érintett területen. A grafika valamilyen tekintetben luxuscikk, magasabb esztétikai igény. Amikor a megrendelőm grafikushoz fordul, nem csak egy terméket vár el, hanem egy olyan alkotást, amit teljes egészében rá szabtak. Ezen a területen szerintem nincs “hát, elmegy…” Van néhány “nem” is, ami az immár 5 éves munkálkodásom alatt kialakult. Ezek az éjjeli és hétvégi munka, valamint a tegnapra határidő. Jó munkát odafigyeléssel és koncentrációval lehet alkotni – van egy határ, hogy egy napból mennyit lehet valósan kreatív alkotással tölteni. 🙂
A tavalyi év legkedvesebb munkája az első teljesen saját tördelésű könyvem volt, illetve egy egyedi képregény, ami a megrendelőm nappalijának fő attrakciója.
Emellett foglalkozom szórólapokkal, logókkal, illusztráltam már tankönyvet, készítettem oktatási segédanyagokat erdei iskoláknak, de a Soproni Erdészeti Múzeum falfestéseit is én készítettem például.
Teste, súlya van mindennek, amihez hozzányúltam, ez nagyon felemelő érzés!
Grafikusként magát a rajzolást szeretem a legjobban. Megkapom a feladatot, megbeszéljük a megrendelővel, hogy mit gondol – mit szeretne látni (közben nekem is lesz egy benyomásom arról ,amit esetleg nem tud pontosan szavakba önteni) Utána jön az ötletelés, formakeresés, vázlatolás, a keresgélés-próbálkozás során összeáll bennem a kép, ami végül kész munkaként fog megjelenni. Ez is “teremtés”.
A viccet félretéve, az egyik ügyfelem mondta nekem egy munka lezárása előtt, hogy úgy érzi, minden kérdésben nyugodtan rám hagyatkozhat – törekszem rá, hogy maximális bizalmat tudjak kiépíteni.